Rajtam a te pólód lenne, te pedig félmeztelenül feküdnél az ágyban, a hajad olyan kócosan, mint minden reggel, a hátadra fordulnál, a tarkódon összefogott kézzel és összehúzott szemöldökkel gondolkoznál. Én felülnék, megtámaszkodnék, és figyelnélek, hogy te vajon min töröd a fejedet ilyenkor, mikor ma még meg sem szólaltunk. Odahajolnék, hogy puszit nyomjak a szádra, és …
Szeret, vagy nem szeret? Állok az óra alatt a téren, vastagon ül a vállamon a hó. Állok itt, de nem tudom, mire várok. Hogy előkerülj. Hogy nevetve szaladj felém, mint még tegnap tetted. Vagy tegnapelőtt? Mikor volt utoljára? Túl régen volt már. Itt voltunk az óra alatt, mintha az időnk számlálva lett volna. Le kellett …
Arra ébredtem, hogy napsugarak csiklandozzák az arcomat. A párna hűvöse engesztelt, amiért fölébresztettek a sugarak. A szemmaszkot a homlokomra toltam, pislogtam, a szélesre tárt ablakon már behallatszott a piac zsibongása. Álmosan nyújtóztam, és kibújtam a paplan alól, a mentaszínű papucskába csúsztattam a lábamat és az ablakpárkánynak támaszkodva kilestem a kedvenc kis méhkasomra. Lent folyt az …
A vasútállomás méhkasra hasonlított, mindenki kapkodott, csak néhányan álltak lazán a korlátoknak dőlve, zsebre dugott kézzel, mintegy nemkívánatos tárggyá válva a sok siető ember között. Akkor egyáltalán nem erre figyeltem, én a nyugtalanok táborát erősítettem. Mondhatnám úgy is, egyenesen szorongtam, utazás előtti láz, vagy mi. Türelmetlenül figyeltem a fiút, aki a csomagjaimat hozta, elég kellemetlenül …
Volt egy furcsa álmom. Te és én, és nagyon sok idegen, valahol sehol voltunk. Olyan volt, mint egy esős sivatag, ahol a szikra lángra gyullad. Az idegenek mind ugyanazt a csúf, barna ruhát viselték, és úgy sétáltak körülöttünk, mint az élőhalottak, meneteltek, mint a katonák. Te ott álltál középen, csak egy hosszú farmer volt rajtad, …
Az egyik felemet már neked adtam, talán én nem is tudtam róla. Te biztos nem, pedig neked tudnod kellett volna. Olyan volt, mintha tudtam volna mikor már megláttalak, hogy hazaértem, és a kaland csak most kezdődik. Hogy otthon lenni annyi, mint nálad tudni a szívemet, még akkor is, mikor te máshol vagy. Hogy akkor sem …
Mikor ilyen idős voltam, – meséli a Nagyi – igen 17, akkor volt az a bál. Persze egyedül nem mehettem, jött velem Anyuka is. Hosszú ruhám volt, rendes estélyi! Anyuka kölcsönözte nekem. Ő nagyon különleges nő volt, sajnos más volt a természetünk és nem találtunk összhangot. Teljesen más elképzelései voltak, mint nekem. Segítségemre volt sokmindenben, …